2014. január 19., vasárnap

Chapter 3.~Igazság

Hi everybody!Sajnálom,hogy csak most jelentkezem az új résszel,de rettenetesen kevés időm van.Rengeteg a tanulnivaló,el vagyunk halmozva házi feladatokkal,teszteket írunk...Na de nem rizsálok tovább a suliról,úgysem érdekel senkit! :D Inkább a 3.rész az érdekesebb! :)
Jó olvasást! :)
xoxo Fanny K.
___________________________________________________________________________
                                                         /*Chachi szemszöge*/
Álmosan,kisírt szemekkel keltem fel az ágyról,melyen estém töltöttem. Ezernyi gondolat kavargott fejemben, melyek eszméletlen fájdalmat okoztak kobakomnak. Letöröltem az arcom,majd egy határozott mozdulattal lábaimra álltam. Louis szobájához vezető folyosón lassan csoszogtam végig régi,lyukas mamuszomban. Bekopogtam,de válasz nem érkezett,így hát még egyszer próbálkoztam. Mivel másodszorra sem kaptam semmiféle visszajelzést,benyitottam.Louis-t sehol sem találtam,éppúgy,mint Amy-t. Körülnéztem az összes szobában,minden zeg-zugot átvizslattam,de mintha elnyelte volna őket a föld.
-Hahó!Louis,Amy!Merre vagytok?-kiáltottam,hátha meghallják,de most is ugyanaz történt,mint az előbb. Semmi válasz. Jobbra-balra forogtam tengelyem körül,remélve,valahol észreveszem őket.
Már egy jó ideje hollétük kiderítésével foglalkoztam,amikor kopogást hallottam a bejárat felől. Gyors lépteket téve mentem a nyílászáró elé,amit pillanatok alatt kitártam. Bár ne tettem volna. Két rendőr állt a ház előtt,igazolványaikat tartva kezükben. Teljesen kétségbeestem. Mit akarhatnak ezek?
-Jó napot kívánok! Amy Simpsont keressük. - támadott le a rendőr.
-Jó napot! Ömm,jelenleg nem itt tartózkodik. - feleltem.
 -Kisasszony,maga a lakótársa? Megengedné,hogy körbenézzünk a házban? El kell végeznünk a házkutatást.
-N-nem,nem vagyok a lakótársa,csak a vendége. De,biztosúr, nin..- mondanivalómnak végére nem értem,hiszen a rendőr félbeszakított.
-Kisasszony,mi csak a dolgunkat végezzük,muszáj körbenéznünk.
-Hát,jó. Jöjjenek.- hívtam be a rendőröket,remélve,hamar elhúzzák a csíkot.- Szabad kérdeznem,miért keresik őt?
-Kollégáim kiderítették,hogy egy bizonyos Liam Payne nevű fiatalember halálhírét terjesztette.
Ebben a pillanatban megállt bennem az ütő. Ez a kis riherongy kitalálja,hogy a bátyám halott,miközben él és virul? Ez még viccnek is rossz volt.
-Biztosúr,kérem mondja,hogy ez csak egy rossz vicc?- kérdeztem levegő után kapkodva.
-Kisasszony,ez az igazság! De nyugodjon meg,a bátyjának semmi baja sincs.- felelte a rendőr viszonylag nyugodt hangon,amitől egy kissé lecsillapodtam. De még mindig nem bírtam elhinni,hogy ez a mocskos ribanc a bátyám halálhírét terjesztette.
-Kérem,lehetne még egy kérésem?- kérdeztem elcsuklott hangon.- Akkor kié volt a holttest?
-Liam egyik ismerőse,aki a megszólalásig hasonlított rá.
                                                                          ****
A rendőrök munkájuk végeztével elhagyták a házat,így hát ismét egyedül maradtam az erdei házikóban. A lekapcsolt tévét bámulva csak sírtam és sírtam. Igaz,hatalmas megkönnyebbülés tudni,hogy Liam él,de azért mégis bántott,hogy hogy tehetett ilyet ez a senkiházi? Egyáltalán hol bújtatta? Már tegnap reggel óta itt vagyok. Akkor már nem volt itt. Nem értettem az egészet. Miért kell egymás után ennyi kudarcot átélnem? A szüleim halála,Liam kitalált halála,Liam életben levése. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak fejemben,mikor hirtelen ajtónyitódást hangja csapta meg füleim. Louis jött haza,egyedül volt. Nem szóltam hozzá. Hiábavaló lett volna. Végül ő törte meg a már-már kínos csendet.
-Liam nemsokára jön. Még valami izéről beszélnek vele a zsaruk.
-Hála az égnek!- fejeztem ki örömöm a hír hallatára.- Egyébként,mi lesz Amyvel?
-2 év baszi.- felelte egyszerűen.
-Ilyen könnyen veszed?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Figyelj,itt játszotta nekem magát,hogy ''Jaj de sajnálom'', ''Ne legyél szomorú,majd iszunk rá'',meg hasonlók,közben meg ő volt az értelmi szerzője ennek az egésznek.- kiáltozta.-Hogy rohadna meg.
Louis kijelentése után nem sokkal kopogtattak,ma már sokadszorra. Liam rohant be az ajtón,én pedig szó szerint a karjaiba zuhantam.
-Cha! - húzott magához Liam.-Nagyon hiányoztál.
-Te is! De hogy történt? Mi volt ez az egész?-kérdeztem.
-Holnap mindent megbeszélünk rendben? De most kibaszottul fáradt vagyok.- közölte.
-Oké! - feleltem mindenféle ellenkezés nélkül.


                                   

____________________________________________________________________________

Tetszett a rész?Komizz,pipálj,és ha még nem tetted,iratkozz fel! :)
xoxo Fanny K.


2014. január 1., szerda

Happy New Year Readers! :)

Drága olvasóim!
Mindnyájatoknak nagyon boldog és sikerekben gazdag új évet kívánok!
Remélem 2014-ben is számíthatok Rátok! :)
xoxo Fanny K.

2013. december 25., szerda

Chapter 2.~Ellenség

Hello everybody!Sajnálom,hogy csak most jelentkezem nektek a résszel,de alig van időm gépközelbe kerülni!De nem rizsálok itt nektek,sokkal fontosabb a 2. rész! :)
xoxo Fancsi
_________________________________________________________________________________

A kuckóban minden léptünket hangos padlórecsegés kísérte.Logikus,hiszen a ház nem éppen egy luxusvilla volt,pláne nem egy ma épített.Éppen a konyhához értünk,amikor Louis hirtelen megtorpant előttem,és egy gyors mozdulattal megfordult a tengelye körül.
   - Még be sem mutattam a lakótársam!-nézett rám Louis.Megfogta a csuklóm,és egészen egy számomra eddig nem látott szoba ajtajáig vonszolt.Ujjai még akkor is kezemen pihentek,mikor kopogás nélkül berontott a helységbe.
A szobában csupán egy ágy volt,amin egy lány ücsörgött.Mintha várt volna valakire.Louis odament hozzá,majd egy csókot lehelt az ajkára.Kissé irigy voltam a csajszira.Hatalmas tengerkék szemei csak úgy világítottak a sötét szobában,hosszú barna haja,alig látható csatokkal volt félretűzve.Divatos,szegecses bakancsot,rövidnadrágot és egy szürke rövid pólót viselt.
Kétségtelen,jó stílusérzékkel lett megáldva.Ki vagyok én mellette az ómódi farmeremben meg a szánalmas lila felsőmben?Igen,ő már az újkorhoz méltó divat szerint öltözködik.Én meg..talán az őskori szerint.
Visszazökkentettem magam a valóságba,és próbáltam nem arra gondolni,hogy nálam még egy kalap szar is divatosabb.
-Chachi,ő itt Amy.Amy,ő itt Chachi.-mutatott be minket egymásnak Louis.
-Csá!-biccentett Amy.
-Szia!-köszöntem vissza.
Louis köztem és Amy között kapkodta a fejét jobbra,balra,miközben vadul vigyorgott,mire Amy kérdőn felé pillantott.
-Mi az?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Mi lenne bébi?-röhögött Louis,majd Amy fölé hajolt.Szinte tudtam,hogy most fogja megdugni.
-Ő..akkor én nem is zavarnék.-mosolyogtam kínosan,és hüvelykujjammal az ajtó felé mutattam,jelezve,hogy inkább távoznék.
-Ja,az jó lesz!-nézett felém Amy rikító kék szempárjával,majd egy gúnyos mosolyt intézett felém-kedves gesztus-miközben Louis szabadította szürke pólójától.
Megfordultam,s kifelé vettem az irányt.Heves lépteket téve gyalogoltam az előszobáig,ahol levettem a vállfáról a farmerdzsekim.Kezembe fogtam,majd lenyomtam a bejárati ajtó kilincsét.Éppen húztam volna be magam mögött,amikor meghallottam Louis hangját.
-Chachi,ne menj!Várj!-intett.
-Mégis miért ne menjek?-kérdeztem háttal állva.
-Lenne egy ajánlatom a számodra!-mondta,s lépteiből hallottam,hogy egyre közeledik felém.
-Mi lenne az?-motyogtam.
-Költözz ide!-vágta rá Louis azonnal.
-Mi?-fordultam meg egy gyors mozdulattal.
-Figyelj.Liam meghalt.A szobája üresen maradt,te meg úgyis egyedül élsz mostantól.Magad unatkoznál.Mert most őszintén,mit csinálnál?Keresztrejtvényeket fejtenél,mint az öregek?Vagy lássuk csak...nosztalgiáznál a nagy semmin?Chachi,18 éves vagy,könyörgöm.Semmi érdekes nem történt veled,ugyan min méláznál el?-mondta Louis,ami elgondolkodtatott.Igaza van.De..Amy utál engem,és én is őt.Nem bírnám vele.
-Louis,ez mind szép és jó,csak hát Amy és én...nem igazán sikerült összebarátkoznunk.-mondtam lehajtott fejjel.
-Ugyan.-lépett elém Louis-minden rendben lesz!
Ezt erősen kétlem.De,ha nem veszem Amyt figyelembe,talán tök jól ellehetek itt.
-Jó.Legyen.-feleltem némi szájhúzogatással.
Louis kacsintott,majd elindult vissza a szobájába.

                                                                   *****
Éppen a vacsorámat készítettem,amikor hangos kiabálás csapta meg a fülemet.Gondoltam,biztos a szomszédból jön.Pár pillanat múlva rájöttem,hogy egy erdőben vagyunk.Itt nincs szomszédság.Megálltam a kajakészítésben,és Amy szobája felé vettem az irányt.Bekopogtam,bár nem hiszem,hogy a nagy ricsajban lehetett hallani.Aztán kiderült,hogy mégis.Amy nyitott ajtót.
-Hidd el,teszek róla,hogy minél hamarabb eltűnj innen te ribanc!-ordította egyenesen az arcomba.
Louis lefogta a kezeit és bocsánatot kért,amiért Amy kellemetlen helyzetbe hozott.Ó,persze.Semmi baj,megbocsátok.Louis behajtotta az ajtót,és a barátnőjét csitítgatta.Visszaindultam a konyhába,hogy végre elkészíthessem a vacsorám.Folyamatosan azon agyaltam,hogy még nincsenek itt a cuccaim,nem késő még visszavonnom az ígéretem,miszerint ideköltözöm.Meg is van a holnapi első feladatom.Tájékoztatom Louist,hogy az intelligens barátnőjének köszönhetően,inkább hazahúzok a francba.
_________________________________________________________________________________

Tetszett a rész?Komizz,pipálj,és ha még nem tetted,iratkozz fel! :)
xoxo Fancsi

2013. december 6., péntek

Chapter 1.~ Idegen

Sziasztok!El sem tudom mondani,mennyire örülök a kedves üzeneteknek,és a 4 feliratkozómnak!Köszönöm szépen,hogy még jóval az első rész előtt páran fel is iratkoztatok! :) Ne haragudjatok,de a rész nem lett valami nagy szám,de remélem olvasható.:)
xoxo Fancsi

________________________________________________________________________________

Könnyeim sokadszorra is lezúdultak.Mintha arcom jégpálya lenne,sorra csúsztak le a cseppek,melyek a vállamon találtak végleges nyughelyet.Szipogva kitántorogtam a fehér falú teremből,amit most láttam másodszorra.Váltottam pár szót az orvossal,utána nem tehettem mást,elindultam a kórházból egyenesen haza.Pár kusza könnycsepp az út során ugyan még kicsordult íriszemből,de már valamennyire elfogadtam a tényt,bármennyire is szörnyű.Hiszen,mit tehettem volna mást?
Otthon szépen,lenyugodva átgondoltam a helyzetet,és megszerveztem mindent.Körülnéztem a nappaliban.Mindenhol közös családi fotók,mindegyiken mosoly ül arcunkon.A képen lévő örömtől én is elmosolyodtam,ugyanakkor szomorúan gondoltam arra,hogy ez már csak egy szép emlék,és ilyen már nem lesz többé.Éppen a helyére tettem a felvételt,mikor csengettek.Nem vártam senkit.Nem tudtam ki lehet az,rokon nem lehet,mert az összes távol él Holmes Chapel-től.Kitártam a kaput,amin egy ismeretlen srác lépett be.

-Helló,Li otthon van?-kérdezte kaján vigyorral az arcán.

-Ő,szia.Figyelj,a helyzet az,hogy..-kezdtem,de az ismeretlen félbeszakított.Gondoltam,hogy Liam motoros haverja,mert olyan szerkóban volt.El kellett neki mondanom,hogy a bátyám már nem gyarapítja a halandók táborát.

-Lee gyere már.Tudom,hogy csak szívatsz,de ez rossz vicc haver.Gyere megyünk csajozni!-ordította be röhögve.

-Hallgass már meg!-kiáltottam rá.Kissé megijedtem a hangomtól.

-Na,lökjed.Mi van?-bökte oda pökhendi stílusban.Nem volt szimpi a gyerek.Nem gondoltam,hogy Liamnek ilyen haverjai voltak.

-Liam meghalt!Hajtott a csúszós úton,és nekiment egy fának.-mondtam.

-M-mivan?-kérdezte,és egyből visszafogta az előbb még flegma hangstílusát.

-Jól hallottad!-néztem mélyen a szemébe.A következő kérdése,melyet hozzám intézett,meglepett.

-Gyere velem,most azonnal!-teljes erejéből megragadta a karom,és szinte vonszolt maga után a motorjáig.

-Egyébként még a neved sem tudom.-mondtam,miközben felém nyújtott egy sisakot.

-Louis.-felelte nem túl bőszavúan.-Ha jól vagyok informálva,akkor te pedig...

-Chachi.-segítettem ki,és felpattantam a számomra szokatlan járműre.

-Csak karolj át,és bízd magad rám!-fordult felém egy pillanatra,még mielőtt indultunk volna.

Az út közben végig Louis utasításának tettem eleget,és az indulástól egészen az érkezésig el sem engedtem őt.Végig kapaszkodtam.A célpont egy elhagyatott házikó volt,valahol bent egy erdőben.Észre se vettem,hogy hol vagyunk,mert végig azzal voltam elfoglalva,hogy minél erősebben kapaszkodjak,mert hát fő a biztonság.Louis segített levenni a bukósisakom,majd elindult a házikó felé.Ismét szót fogadtam,és követtem a példáját.Belépve a kuckóba orrom mérhetetlen bűz csapta meg.Körülnéztem,majd egy asztalon megakadt a szemem.Sör,bor,pálinka,csupa hasonló ''egészséges'' ital.

-Ki lakik itt?-kérdeztem Louis felé fordulva,aki azonnal válaszolt.

-Li és én.-felelte,majd egy kis mosoly ült arcára.-De,most már csak én.

-Á,fantasztikus!-feleltem gúnyos mosollyal.Szóval Liam drága ezért nem fáradt haza éjszakánként,mert itt jól bepiált utána szépen csicsikált,nőzött és a többi,és a többi...Ezek után már nem tűnt annyira hihetetlennek,hogy meghalt.Gondolom nem csak a gyorshajtás volt az egyetlen,ami miatt ez bekövetkezett.
_________________________________________________________________________________

Tetszett a rész?Komizz,pipálj és ha még nem tetted,iratkozz fel! :)
xoxo Fancsi

2013. november 4., hétfő

Prológus/Bevezető rész

Sziasztok!Legyetek üdvözölve a blogon!Kisebb átalakítás történt,de ez nem lényeges.Sokkal inkább fontosabb a bevezető rész! :) Jó olvasást!
xoxo Fancsi


A temetőben bolyongva végre megtaláltam azt a sírt,amelyiket látni szerettem volna.Tudom,sokan kérdeznék,hogy mit keres egy tizennyolc éves lány egyedül a temetőben.Egyszerű a válasz.A szüleim pár hónappal ezelőtt egy tragikus autóbalesetben elhunytak,ezzel óriási űrt hagyva szívemben.Senkim sincs,a bátyám az idióta haverjaival iszik és nem mellesleg motorozik.Nem éppen
ilyen egy álomtestvér.
Kezeimet összekulcsolva álltam,és egy imát mormoltam magamban.Éreztem,ahogy pár kusza könnycsepp szánkázik le rideg arcomon.Végül arra eszméltem fel,hogy az összes könny,amit íriszem oly nehezen bírt tartani vízesésként zúdult le.Hevesen verő szívemmel egyre nehezebben szedtem a levegőt.Mivel már nem bírtam szüleim sírjának bámulását,elindultam hazafelé.Éppen az utcánkba fordultam volna be ,amikor hirtelenjében majdnem sokkot kaptam.Már messziről láttam,hogy egy rendőrautó díszeleg a házunk előtt.Heves lépéseket téve gyalogoltam,mire végre megérkeztem.

-Jó napot!Chachi Payne kisasszonyt keresem.-támadott le egy rendőr amint odaértem.

-J-jó napot!Én vagyok az!-feleltem.Vajon mit akarhatnak tőlem?Nem vagyok drogkereskedő,nem vagyok gyilkos,nem vagyok ámokfutó...akkor mégis miért keresnek?

-Találtunk egy holttestet ami megszólalásig hasonlít az ön bátyjáéra.-ez volt az a mondat,ami után egy pillanatig éreztem,hogy leáll a szívem.

-Mi?Mikor?Hol?-kérdeztem könnyeimmel küszködve.

-Nyugodjon meg kisasszony,bekísérjük önt azonosítani a holttestet.

A rendőrkocsiban ülve az agyam megállás nélkül kattogott,és nem bírtam elterelni a rossz gondolataimat.''Talán meg is érdemelte?Hisz annyit piált meg motorozott.Nem is törődött velem'' meg ehhez hasonló kijelentések kavarogtak bennem,egészen addig,míg meg nem érkeztem a terembe,ahol Liam holtan feküdt.Miután egy orvos lehúzta feje felől a takarót,egy hatalmas kő nehezedett szívemre.Nem gondoltam volna,hogy ez megeshet.Csak pár hónapja,hogy a szüleim elvesztettem,most pedig bátyám van a soron?Miért akar kiszúrni velem az élet?Miért nem enged boldogan élni?Miért?